3 nappal ezelőtt már jóformán össze voltam pakolva a hazaköltözéshez. Elkezdtem munkát keresni Budapesten, elterveztem, hogy mennyi pénzből is jövök ki havonta, mit fogok kezdeni az életemmel, illetve miképpen fogom előröl kezdeni, 2 hónap alatt másodszorra.
Aztán az események nem várt (vagyis várt) fordulatot vettek. Ültem a telezokogott papírzsebkendők kupacának tetején, közben keresgéltem a neten és belefutottam egy hirdetésbe. Embereket keresnek egy fotózásához. A fizetés számait angolul ki sem tudom mondani, de abban a pillanatban nem is az volt a lényeg. Megírtam a mailt angolul, a feltüntetett e-mail címre és elküldtem. Szerintem még ki sem léptem a levelezőmből, már csörgött is a telefon. Ez kb. 2 percet vett igénybe, tehát a hangos zokogás és a telefon között nem telt el annyi idő, hogy a pulzusszámom visszaálljon a normálra, illetve hogy a hangom visszanyerje az emberit. Hát mindegy, gondoltam magamban, felvettem a telefont. Szegény hívóra rázúdítottam az összes nyomoromat, de ennek ellenére is sikerült megbeszélnünk egy időpontot a castingra. Felvérteztem magam és adtam egy esélyt ennek az egésznek, mert egy kicsit hiszek a sorsszerűségben. Annak idején az EME-s munkám is egy nehéz időszakban jött, amolyan mentőövként, és úgy gondolom, ez is egy ilyen lehetőség. A modellkedés ugyan olyan távol áll tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől, de annak idején a parkolásról sem volt sok fogalmam, és a kihívásokat is szeretem, szóval ha bekerülök, meg sem állok a saját menedzseres modellekig. (Jól van Melcsike, bilibe lóg a kezed (-:)
Ez még azonban nem minden. Elindultam tegnap a megbeszélt helyre, ahol egy energiabomba fogadott. A véletlenek furcsa összjátékának köszönhetően volt lehetőségünk 6 órán keresztül beszélgetni. Az egész annyira szürreális volt, hogy még ma sem nagyon hiszem el, de majd meglátjuk, mi alakul belőle. Ha másra nem, hát arra mindenképpen jó volt, hogy végre befejezzem az angol CV-m, mert ahhoz még lusta voltam eddig,
Nem nagyon tudom leírni sem, hogy mennyire jó volt a tegnapi nap, és Ő mennyire az elemembe talált. remélem, hogy egy hosszú és jövedelmező (nemcsak anyagi értelemben) kapcsolat vette tegnap kezdetét.
A másik csoda pedig az, hogy kaptunk egy autófelajánlást arra az időre, amíg otthon leszünk. Ez is olyan hihetetlen számomra, hogy még most is hiperventilálok. :)
Néha megdöbbenek, hogy vannak még hozzám hasonló önzetlen emberek, de a megdöbbenés mellett ad egy olyan löketet, ami átsegít a nehéz pillanatokon, amiből azért volt bőven az elmúlt időszakban.
Drukkoljatok nekem, hogy megvalósuljon ez a munka, mert ez azt jelenti, hogy mégis helyt tudok állni, és nemcsak az általatok kimondott szavak fogják ezt bizonyítani.
Adjatok minden nap hálát valamiért, mert az fog emlékeztetni benneteket arra, hogy van miért tenni a dolgotokat!
Zizegésre fel!
Ui.: még nem vagyok gyakorlott blogger, nem tudok videót beszúrni, de ezt a dalt küldöm Nektek:
