Álmodtam. Ebben semmi különleges nincsen, de ezt az álmot már sokszor álmodtam. A helyszín, a szituáció, az idő, mind-mind változó tényező, csak a szereplők ugyanazok. Talán annak tudom be, hogy van egy lezáratlan story az életemben (na jó, több is, de ez bír a legnagyobb jelentőséggel), ami valószínű már így is marad, és ezt fejezem be álmomban. Milyen fura, hogy az agyam mindig más befejezést ír a történetre. Ez nagyban függ az érzelmi állapotomtól. Van, hogy vidámabb, van, hogy szomorúbb. 

Ma borongósabb nap van, kicsit borongósabb kedvvel, de már messze sem a feladós Melcsike van itt velem. Jelentem megérkezett a küzdős énem. Most még pihen kicsit, lévén, hogy tele van kék-zöld foltokkal, hála Nektek :)

Ma hoztam egy zenét is Nektek. Ugyan mindenki tudja, hogy Ákosista vagyok, de van a magyar zenei életnek egy méltánytalanul hanyagolt gyöngyszeme. Ő Ágnes. Volt szerencsém élőben is látni egyszer, ami rettentően kevés volt, de ami késik, nem múlik. Nem elég, hogy Ő maga is gyönyörű, van a hangjának valami varázslattal bíró hatalma. Hallgassátok sokszor-sokszor :)

https://www.youtube.com/watch?v=BQ_DF07JNzQ&list=RDU-CnHaGCqCU