Beköltöztünk az új rezidenciára. Vannak bökkenők és huppanók, de meleg van, fedél van a fejünk felett és végre nincsen minden este édeskés, sült hagymaszag az alattunk lakótól. Kínai fiatalok laknak a földszinten, remélem jól összebarizunk velük. Rengeteget takarítottam az elmúlt 7en mind a régi lakásban, mind az újban. Annyit, hogy csak azért sem leszek szállodai takarítónő. Nemcsak a használt kotonokat nem akarom szedegetni, de baromi fárasztó meló ez. Bizonyára az is benne van a pakliban, hogy az elmúlt időben elhanyagolt mozgás eredményeképpen kevesebbet birok, mert a takarítás, valljuk be, izommunka, emellett az elmét annyira nem veszi igénybe, így elég sokat sikerült gondolkodnom. Most már nem azon, hogy mi történt eddig, hanem azon, hogy mi lesz ezután. Ha lassan is, de kezdem felfogni, hogy amire Magyarországon laza 31 évem volt, azt a tudást, legalább is ami az itteni alapokat jelenti, hónapok alatt kell felpakolnom magamra. Gondolok itt pl, a közlekedésre (ez már megvan), a szokásokra, vagy a gazdasági, illetve jogi haladzsára. Nem akarom megtanulni a brit alkotmányt (egyenlőre), de azon kívül, hogy mindenkinek joga van a szabad véleményalkotáshoz, meg a ne ölj törvényen kívül annyi, de annyi dolog van, amit olyan jó lenne tudni. Mindemellett azonban rájöttem, hogy végtelenül lusta vagyok, illetve még feledékeny is. Ha úgy kívánhatnék, hogy biztosan teljesülne, szeretnék egy titkos ügynökével azonos szinten lévő tudást, beleértve ebbe a megfigyelőképességet is, aztán egy lefogyhatatlan bankkártyát és persze nem maradhat el a világbéke sem :)

Szóval a tudás tényleg hatalom. Mondjuk az elég nagy kicseszés az élettől, hogy amikor gyerek vagy, akkor fog az agyad, szívhatnál magadba minden infót, de pont letojod magasról, amikor meg baromi szükséged lenne mondjuk egy kis lexikális tudásra, adja Isten, egy a tiédtől eltérő nyelv folyékonyan történő beszédére, akkor meg órákat, vagy napokat kell magolni, hogy egy könyvből legalább egy sor megmaradjon. Ezt egy kicsit igazságtalannak érzem, szóval legközelebb, amikor az Istenségekkel tárgyalok, majd jól megbeszélem Velük. 

A másik gondolkodásra okot adó téma, hogy mit is szeretnék a jövőben kezdeni magammal. Jó, persze a végcél a világ nagy egyetemein való előadás, teli előadó termekben, az ügyfélkezelés sajátosságairól, de addig is élni kellene valamiból. A rabszolgamunkából nem kérek, az nem nekem való, de még gondolkodás tárgyát képezi az, hogy mi lesz az átmeneti megoldás. Ha megvan, akkor ki kell tűznöm a célt és el kell érni. Ugye milyen egyszerű?