Találkoztunk pénteken egy magyar párral a buszon. A pasi elmesélte, hogy 3 éve vannak kint a feleségével, de ő bevallja az igazat, nem tanult meg angolul. Hát hogy a büdös francban lehet az, hogy valaki 3 évig él egy más nyelvű országban és nem beszéli a nyelvet? Ezt követően azt is megosztotta velem, hogy a feleségének gerinc sérve van, mert 6 hónapot dolgozott egy szállodában, most a műtétre várnak, hogy utána, itt kint leszázalékolhassák az asszonyt, mert Anglia ugyan sokban el van maradva Mo-tól, de a szociális rendszerük kiváló. Azt hittem elsüllyedek szégyenemben. Azt eddig is tudtam, hogy máshogyan vagyok kódolva, mint mások -ez családi vonás-, de a pasi kijelentésén még így is a kelleténél jobban ledöbbentem. Eszembe sem jutna arra hajazni, hogy majd engem eltart egy idegen nép, akik a fizetett adójukból fizetik nekem a járulékokat úgy, hogy én ezért a népért egy szalmaszálat nem tettem keresztbe. Konkrétan ki....ta a biztosítékot ez a dolog. Felháborítónak tartom, hogy mennyien vannak itt olyanok, akik ingyen élni jöttek. Hát tényleg ennyire élvezik az emberek azt, hogy másoknak vannak kiszolgáltatva? Nekem már az is lelkiismereti kérdést okoz, hogy Peti keres egyedül, és 4 hónapja nem dolgozom. Konkrétan meg vagyok ettől zizzenve, hát még akkor hogy meg lennék, ha kosárszámra dőlne a zseton az ajtón, miközben fennhangon zengeném, hogy a tetű angolok milyen elmaradottak...bla-bla-bla.
Ennél már csak az csodálatosabb, hogy mennyien vannak, akik beírnak Fb. csoportokban, hogy márpedig nekik munka kell "Figyuzzá! kéne valami meló, de SOS. de angolul egy kukkot nem beszélek" kb. ebben a stílusban. Majd amikor 2 percen belül nem kapja meg a Hotel Astoria ügyvezetői pozícióját hordja le úgy a kedves honfitársakat a sárga földig, hogy még én is belepirulok. Soha nem tudnék ilyen kiszolgáltatottan élni.
Az én életem az enyém, az hogy miképpen alakul, az csak rajtam múlik.
